Tények, érdekességek a szecsuáni földrengéssel kapcsolatban

• A szecsuáni földrengés során annyi energia szabadult fel, mint amennyi 50 millió tonna TNT felrobbantásakor keletkezik.

• A mintegy 120 másodpercig tartó földmozgás során közel 90 ezer ember meghalt, ötmillió épület megsemmisült. A katasztrófa 100 ezer négyzetkilométeren, tehát megközelítőleg egy Magyarországnyi területen okozott súlyos károkat.

• A katasztrófa mögött annak a két, évmilliók óta egymásnak feszülő kontinentális lemeznek (az Ausztrál-Indiai- és az Eurázsiai-lemeznek) a máig tartó „harca” áll, amely a Himaláját is a magasba emelte.

• A legújabb kutatások szerint a szecsuáni földrengés kivételes erejének hátterében az áll, hogy nem egy, hanem három, egymással párhuzamos törésvonal egyidejű aktivizálódása okozta; amennyiben csak egy törésvonal húzódik a mélyben, a földmozgás erőssége „mindössze” 6,5-ös lett volna a Richter-skála szerint. 

• A tapasztalatok szerint a földrengések során nem maga a földmozgás, hanem az összeomló épületek okozzák a legtöbb ember halálát.

• Az olyan „törékeny” építőanyagok, mint a tégla vagy a beton, nem képesek megfelelően elnyelni a szeizmikus energiát: úgy viselkednek, mint az üveg, ha hirtelen erőhatás éri őket, eltörnek. Ezzel szemben a rugalmasabb szerkezetek, mint a például a fa vagy az acél, sokkal több energiát képesek elnyelni, ami adott esetben életmentő hajlékonyságot biztosíthat nekik.  

• Az acél hússzor erősebb a téglánál, és tizenkétszer olyan rugalmas, mint a beton. Ezt ismerte fel az a szecsuáni iskolaigazgató, aki előrelátóan betonacél oszlopokkal erősíttette meg tanintézményét, megmentve így mind a kétezer tanuló életét.

• A földrengések epicentrumát először az elsődleges, ún. P-hullámok hagyják el, melyek hasonló természetűek a hanghoz, így nem okoznak kárt. A föld csak a nyomukban járó másodlagos S-hullámok hatására kezd el mozogni, így a kutatók újabban a szeizmikus P-hullámok detektálásával igyekeznek előrejelezni a közelgő katasztrófát.

• A mérnökök a földrengések pusztítóképességét egy tizenkét fokozatú intenzitásmérőn, az ún. Mercalli-skálán mérik. A szecsuáni földrengés 11-es szintet ért el, ami csaknem a valaha mért legmagasabb intenzitás.

• A tapasztalatok szerint a kisebb szobákból álló épületek jobban ellen tudnak állni a szeizmikus erőhatásoknak, mint a nagyobb helységekből álló hasonló épületek.
Így ironikus módon azok az emberek, akik zsúfolt lakásokban laktak, nagyobb eséllyel élték túl a szecsuáni földrengést.

• A szecsuáni földrengés során a törésvonallal párhuzamos épületek nagyobb valószínűséggel maradtak fenn, mint azok, amelyeket a törésvonalra merőlegesen építettek. 

• Pejcsuan városa felett a hegyoldal a földrengés hatására valósággal felrobbant, a katasztrófa során teherautó méretű szikladarabok lövelltek a levegőbe, sok esetben 300 méteres távolságba. Az így útnak indult első nagy földcsuszamlás 1600 embert temetett maga alá.

• Pejcsuanra négy hónappal a földrengés után ismét lesújtott a katasztrófa: a heves esőzések hatására az instabillá vált hegyoldal megindult a város felé, három emelet magasságban betemetve az amúgy is megroggyant épületeket.

• A szecsuáni földrengés következtében bekövetkezett földcsuszamlások egyike két folyót is betemetett, melyek így elgátolt tavakká váltak. Az ilyen „földrengéstavak” valóságos időzített bombák, hisz amikor a folyamatosan duzzadó tó eléri a kritikus tömeget, a természetes gát átszakad, s egy mindent elsöprő, sárral és törmelékkel vegyes áradat indul útjára.

• Egyes szeizmológusok szerint a kisebb földrengések mögött akár maga az ember – pontosabban az általa emelt völgyzáró gátak – is állhatnak. A tudósok kétféle hatásmechanizmust említenek. 1) Ha egy gát törésvonalra épül, a több millió tonnányi víz és beton súlya önmagában is elegendő erő ahhoz, hogy rengést váltson ki. 2) A másik lehetőség az, hogy a víz a mesterséges tározóból a törésvonalhoz szivárog, minek folytán – akár a hegycsuszamlásokat megelőzően – síkos csúszópálya alakul ki, mely mentén a lemezek könnyebben elmozdulnak egymás mellett.