Tények, érdekességek a Jáva-tenger mélyén megtalált arab kincseshajóval és korhű másolata kalandos elkészítésével kapcsolatban

Egy kutatócsoport 1988-ban bámulatos felfedezést tett a Jáva-tenger mélyén: Egy kincsekkel megrakott hajó roncsára bukkant, melynek - mintegy 60 ezer darab porcelán‑, ezüst‑ és aranytárgyból álló - rakományáról utóbb kiderült, hogy Kínából származik. A hajó eredete azonban egyelőre rejtély maradt.

A Szingapúr közelében fellelt 1200 éves „kincseshajó" közel-keleti kötődését Tom Vosmer régész ismerte fel. A legfontosabb árulkodó jel az volt, hogy a hajótest deszkáit nem összeszögelték, hanem összevarrták. „Körülbelül 3 milliméter vastag zsinegekkel állították össze, amelyeket többszörösen átfűztek a deszkák egymáshoz illeszkedő furatain" - magyarázza a filmben Vosmer a különleges vitorlásépítési eljárás részleteit.

A kincseshajó mérnöki megoldásai korántsem szokatlanok a Közel-Kelet környékén: egyes vonásai egészen hasonlóak azokhoz, amelyeket a hagyománykövető mesterek ezen a vidéken használtak, csupán 20 évvel ezelőtt(!) is.

A kor arab tengerészei és navigátorai legendásak voltak szakértelmükről: az ő nevükhöz fűződik például a világ akkori leghosszabb tengeri kereskedelmi útvonalának kiépítése. De vajon milyen körülmények közepette tették meg a hatalmas távolságokat? A kérdés megválaszolására merész terv született: Tom Vosmer régész és csapata elhatározta, hogy az eredeti eljárások és nyersanyagok felhasználásával újra megépítik a hajót, majd a középkori kereskedelmi útvonalat követve 5 és fél ezer kilométert tesznek meg vele, az Indiai-óceánon keresztül Szingapúrig.

A 'Maszkat Ékkövének' elnevezett vállalkozást az ománi kormány is támogatta, lévén kiemelt céljának tekinti az ország tengerészeti hagyományainak felélesztését.

A kincseshajót a világ egyik legnehezebben megmunkálható fájából készítették: alapanyagát a laboratóriumi elemzés szerint az Afzelia africana nevű keményfa képezi, amely ma már ritkaságszámba megy.

A megfelelő minőségű és mennyiségű afzeliára Tom Vosmernek és csapatának hosszas keresgélés után a ghánai esőerdő mélyén sikerült rábukkannia.

A kincseshajó palánkjait az egykori mesterek koirnak nevezett kókuszrostból sodort zsinórral „varrták" össze. Efféle köteleket a mai napig készítenek a Zanzibár-szigetekjez tartozó Pembán, melynek kókuszpácolójában a közel egy évre eltemetett kötegek bolyhos szálakra bomlanak szét.

Tom Vosmer és csapata korhű vitorlásukhoz összesen 130 kilométer kézzel és géppel sodort, különböző szállítóktól beszerzett kötelet használtak fel - annyit, amennyivel több mint kétszer körbe lehetne keríteni Manhattan szigetét.

De vajon kitartott-e a több mint 127 ezer varrási furat? És mi történt a vízrebocsátáskor? Többek közt ez is kiderül a National Geographic Channel Az arab kincseshajó című izgalmas filmjéből!