Althea: „Az első gondoltatom az volt, hogy földrengés van, úgyhogy bebújtam az íróasztal alá. Hallottam, ahogy a munkatársaim kiabálnak és sírnak körülöttem... Érdekes, azt hinnénk, az ember ilyenkor azonnal menekülni próbál... pedig a sokktól szinte teljesen lebénulsz."
Handschuch: „8:53-kor értem oda a World Trade Centerhez. Hihetetlen látvány fogadott: Mindenfelé papírok repkedtek, mintha csak a hó hullott volna körülöttem. Kezdtünk egyre többen lenni. Mindenki döbbenten nézett felfelé... Igazán akkor jöttünk rá, hogy micsoda pokol lehet odafent, amikor emberek kezdtek kiugrálni az ablakon, hogy elkerüljék a tűzhalált."
Sheila: „Emlékszem, éppen azt írtam az e-mailbe, hogy nincsen semmi bajom, itt a Pentagonban minden rendben. De aztán 10-15 másodperccel később meghallottam azt a tipikus sivító hangot, amit a repülőgépek keltenek... Az egész épület megremegett, amit egy hatalmas robbanás követett. Forró levegő csapott az arcomba... Behunytam a szemem, és amikor kinyitottam, egy tűzgolyó süvített el mellettem... Aztán a mennyezet darabjai hullottak a karomra. Akkor felálltam a székből, leráztam magamról az égő törmeléket, körülnéztem, de csak az a hátborzongató csend volt."
Egy szörnyű nap hősei és áldozatai
Tekintse meg a műsor beharangozóját!
(00:30)