Tények, érdekességek a sorozat néhány főszereplőjéről

A zsiráfok hat méter magasra is megnőhetnek, futási sebességük a 60 kilométer per órát is elérheti, és egyetlen rúgással képesek megölni egy embert.

Egy kifejlett csimpánz hétszer olyan erős, mint egy átlagos férfi.

Az oroszlánüvöltés hangereje a száz decibelt ostromolja, s akár nyolckilométeres távolságba is elhallatszódhat.

Az afrikai vadkutyák (vagy más néven hiénakutyák) falkákban élnek, melyeket rendszerint egy utódokat nemző domináns pár vezet.

A foltos hiénák a „vadon utcaseprői", gyakran más ragadozók prédáinak maradékait fogyasztják - de ezen túl maguk is vadásznak, legyakoribb zsákmányaikat gnúk, antilopok, madarak, gyíkok, kígyók és rovarok képezik.

A zebramungó (vagy más néven sávos manguszta) testét sűrű barnásszürke szőr borítja, a háti oldalon sötét csíkokkal - általában 10-20 egyedből álló csapatokban él, melyek létszáma kivételes esetben a 40-et is elérheti. 

A méhészborz a megfigyelések szerint immúnis a kígyómérgekre, így még a puffogó vipera mérge sem tud kárt tenni benne.

A varacskos disznóknak - melyek azonos családba tartoznak a háziasított disznókkal - négy éles agyaruk felettébb ijesztő külsőt kölcsönöz; mindazonáltal alapvetően növényevők, elsősorban fűféléken, növényeken és gyökereken élnek. 

Az elefántok, amikor el akarnak ijeszteni valakit/valamit az útjukból, megpróbálnak minél nagyobbnak látszani: fejüket magasra tartják, füleiket széttárják, s heves fejrázás közepette hangosan trombitálnak. Ha viszont támadási szándék vezérli őket, füleiket hátrahajtják, ormányukat a fejük mellett feltekerik, s a lehetőségekhez képest nesztelenül közelítik meg áldozatukat.

A páviánok gyakorlatilag mindent megesznek, ami eléjük kerül, így a sivatagban és a trópusi esőerdőkben egyaránt képesek megélni - túlélésük egyik titkát az alkalmazkodóképességük képezi. 

Amikor egy páviáncsapat két tagja valamilyen okból - például néhány finom falat miatt - konfliktusba keveredik egymással, fogaikat fenyegetőn kivillantva vadul összerohannak. A páviánok szemfogai hosszabbak és élesebbek, mint az oroszláné.

Az oroszlánok tartanak a krokodiloktól, ezért általában kerülik az olyan vizeket, amelyekben a rettegett hüllők előfordulhatnak. Ismertek olyan esetek, amikor krokodilok támadtak folyóból szomjukat oltó oroszlánokra - de ennek az ellenkezőjére is van példa, a szakirodalom kiskrokodilra rontó oroszlánról is tud.

Míg a gepárdok Afrika leggyorsabb sprinterei, a hiénakutyák az állóképességükről híresek - ha szükséges, 60 kilométer per órás utazósebességüket hosszabb távon is tartani tudják. Prédájukat összehangolt csapatmunkával előbb alaposan kifárasztják, s csak ezt követően indítják meg a végső támadást.

A hiéna testtömege a háromszorosa az afrikai vadkutyáénak (más néven hiénakutyáénak).

A sakálok alkalmazkodóképességükről és szívósságukról híresek; e tulajdonságaikat egyebek mellett az is bizonyítja, hogy - sok más afrikai ragadozóval ellentétben - populációjuk az utóbbi időben nem szorult vissza, mi több, jelenlétük egyre intenzívebb, a jelentős veszteségeket elkönyvelő állattartók legnagyobb bánatára.

Míg a hím leopárdok testtömege 80 kilogramm körül alakul, a nőstényoroszlánok ennél akár kétszer többet is nyomhatnak.