Tények, érdekességek az orángutánokkal kapcsolatban

Borneó ad otthont a világ legnagyobb testű - akár 90 kilogrammosra is megnövő - fánlakó állatának, az orángutánnak. A nagytestű emberszabású majmoknak ez az egyetlen faja, amely Ázsiában honos.

A békés, magányos életmódú orángutánok akár 50 évig is elélhetnek, s életük során számtalan utódot nemzhetnek.

Az orángutánkölyök egyike a világ „leganyásabb" teremtényeinek. Az anya és kicsinye közötti kapocs körülbelül hét évig tart, mely idő alatt az anya mindenre megtanítja ivadékát, amire annak az erdőben való önálló élethez szüksége lehet.

A Sabah államban kanyargó Kinabatangan folyó árterét a szakemberek Délkelet-Ázsia egyik legcsodálatosabb és legértékesebb vadvilági élőhelyeként tartják számon. Becsléseik szerint még mindig körülbelül ezer orángután él itt, azzal együtt, hogy egyedszámuk az elmúlt száz évben 95%-kal csökkent.

A borneói Sabah állam egykori rengetegeinek több mint háromnegyedét kivágták. Bár az orángutánok a másodlagos erdőben is képesek elboldogulni, ezeken a degradált élőhelyeken közülük sokan stressztől, depressziótól vagy alultápláltságtól szenvednek.

Egy, immár 15 éve tartó borneói kutatási program eredményei szerint az orángutánok elsősorban gyümölcsökkel táplálkoznak, ám ha élőhelyük degradálódása miatt erre nincs lehetőségük, jobb híján levelekkel vagy kéregdarabokkal is beérik.

Az orángutánok legkedveltebb csemegéje a füge - valamint minden olyan gyümölcs, amely gazdag szénhidrátban és fehérjében.

Az orángutánok általában magányosan élnek, egy-egy gyümölcsöt hozó fa azonban több állatot is maga köré vonzhat.

A borneói Sabah államban az elmúlt 10 évben fokozatosan csökkent az orvvadászat és az illegális favágás, köszönhetően annak, hogy a közösség mára felismerte az erdők megőrzésének fontosságát a vadvilág és saját jólétük szempontjából. Az orángutánok túlélését fenyegető legnagyobb veszély mindazonáltal továbbra is az élőhelyvesztés, az olajpálma-ültetvények és a letarolt területek egyre kisebb és kisebb területekre kényszerítik az orángutánokat.

A Kinabatangan folyó árterén kialakított Kinabatangan Természetvédelmi Terület számos kisebb - többé-kevésbé eredeti állapotban fennmaradt - erdőrészletből áll össze, melyek többsége azonban túl kicsiny ahhoz, hogy hosszú távon fenntartson egy életképes populációt. A szakemberek ezért most szabad átjárást biztosító ún. ökológiai folyosók kialakításán dolgoznak - amennyiben az élőhelyegyesítési program elmarad, az orángutánok ötven éven belül eltűnhetnek a területről.

A Sepilok Rehabilitációs Központ a világ első sikeresen működő orángutánnevelő intézménye. A gondozók jelenleg 53 árván maradt orángutánt nevelnek itt, abban a reményben, hogy egy napon ismét szabadon engedhetik őket a vadonban.