A marsi porviharok több hétig, sőt több hónapig is eltarthatnak.

Az 1990-es évek közepén a kutatók egy 700 kilométer átmérőjű porfelhőt azonosítottak, mely kevesebb mint egy hét alatt keresztezte az Atlanti-óceánt.

A légkörbe kerülő por legnagyobb része egyetlen afrikai völgyből, a Csádban található Bodelé-mélyedésből származik. Ez a Föld legporosabb helye, nap mint nap több mint 700 ezer tonna por indul útnak innét! A Bodelé pora azonban bizonyos tekintetben "hasznos por", lévén létfontosságú tápanyagokat szállít az Amazonas-medence felé.  

A porban található mikrobák alapján a tudósok a világ minden táján azonosítani tudtak Bodeléből származó szélfútta anyagot.

Egy közelmúltban elvégzett vizsgálat szerint afrikai porral érkezett gombák felelnek a Karib-tenger koralljainak kifeheredéséért és pusztulásáért.

A Mojave-sivatag portölcséreit vizsgáló kutatók azt remélik, hogy munkájuk által a hasonló marsi jelenségekkel kapcsolatban is fontos információkhoz juthatnak, lévén a felszín és a levegő hőmérsékletének különbsége mindkét bolygón azonos mechanizmus alapján hozza létre a látványos örvényeket.

A portölcsérek magassága a több kilométert is elérheti, de ennek ellenére nem tornádókról van szó.

A Hold finom pora az égitestre lépő űrhajósok hermetikusan záródó ruházatán keresztül is utat talált, erősen irritálva az asztronauták szemét és tüdejét. Egyikük heves holdi szénanáthában szenvedve tért vissza a Földre.  

A holdi pornak olyan a szaga, mint az égett faszéné.

Míg a Napkorona hőmérséklete a kétmillió Celsius fokot is eléri, maga a Nap "csak" hatezer fokon ég. A hőmérsékletkülönbség oka máig a nagy tudományos rejtélyek közé tartozik.

A Nap koronájának megfigyelésére napfogyatkozáskor nyílik a legjobb lehetőség. 

A 21. század leghosszabb - 6 perc 39 másodpercig tartó - napfogyatkozására 2009. július 22-én került sor. Aki ennél hosszabb napfogyatkozást szeretne látni, annak egészen 2132 júniusáig kell várnia.

1859. szeptember 1-jén egy Richard Carrington nevű angol csillagász egy több mint öt percig tartó napflert észlelt.

Az 1859-es gigantikus koronakidobódásnak, megfigyelője tiszteletére, a "Carrington-esemény" nevet adta a tudomány.

A kivételesen erős napflerek részecskenyalábjai a Földet is elérhetik, zavarokat okozva az eletromos hálózatokban és készülékekben.

A kozmikus sugárzást apró, nagyenergiájú, szabad szemmel nem látható részecskék alkotják, melyek minden egyes másodpercben minden irányból bombázzák a Földet, és amelyek úgy hatolnak át testünkön és a Földön, mint kés a vajon. Egyes tudósok úgy vélik, a kozmikus sugárzás állhat a villámok keletkezése mögött. Szerintük amikor az űrből érkező részecskék elérik a légkört, hatalmas energiájukkal darabokra szakítják a levegőmolekulákat, egyfajta "hangrobbanást" előidézve - fény formájában.

Kozmikus sugárzás akkor keletkezik, amikor egy csillag felrobban egy szupernóva esemény során. Ez azt jelenti, hogy, amennyiben a villámok valóban a kozmikus sugárzásnak köszönhetik létüket, valahányszor felvillan és megdördül az ég fölöttünk, egy csillag felrobbanásának utóhatásait tapasztaljuk - egy fél galaxis és 500 millió év távlatából.

A (z egyik) legrosszabb időjárású hely a Földön:

A New Hampshire-i (USA) Mount Washington csúcsán az év több mint száz napján hurrikánerejű szél fúj.

A legerősebb szélroham:

A Föld legerősebb, 407 kilométer per órás szélrohamát 1996 áprilisában mérték az ausztráliai Barrow-szigeten.

A legvillámlásosabb hely:

A Föld legvillámlásosabb helyeként a Kongói Demokratikus Köztársaságban található Kifuka falu környékét tartják számon a szakemberek. A statisztikák szerint itt évente átlagosan 158 villám jut egy négyzetkilométerre.

A valaha mért legmagasabb hőmérséklet:

1922. szeptember 13-án egy olasz meteorológiai állomás 58 Celsius fokot mért a Tripoli melletti al' Aziziyahban.

A valaha mért legalacsonyabb hőmérséklet:

1983. július 21-én mínusz 89,2 Celsius fokot mértek az antarktiszi Vosztok meteorológiai állomáson.

A világ legcsapadékosabb helyei:

Az indiai Mawsynram térségében volt egy 38 éves időszak, amikor minden évben legalább 12 méter csapadék hullott. Mindazonáltal egy másik indiai település, igaz egyetlen év erejéig, még ennél is jobban öntözöttnek bizonyult: Cherrapunjiban 1860 augusztusa és 1861 júliusa között több mint 26 méternyi csapadék hullott. 

A leghosszabb csapadékmentes időszak:

Az Atacama-sivatagban található Aricában 14 éven át - 1903 októberétől 1918 januárjáig - egyetlen csepp eső sem hullott.